Hvár, második rész:

Nem egészen egy óra alatt már Hváron vagyunk. Hvár kikötője maga az óváros, ahogy minden tisztességes dalmát városnál illik. Még mindig nagyon korán van, hisz' nincs még nyolc sem, minden zárva van, nem tudjuk megkérdezni, hogy hol vannak a levendula-olaj üzemek. Városnézéssel töltjük az időt. Valóban elragadó és nyilvánvalóan jómódú város ez. A gyönyörű, szárnyas oroszlánok által őrzött loggiák a város ékkövei. Nem lehet kérdés, kik uralták e tájat. Hajdanán a velencei kereskedők építettek itt díszes reneszánsz palotákat, ma pedig hollyvoodi sztárok jachtjaival van tele a kikötő. Némelyiknek - és egyre többnek - háza is van Hváron, Korcsulán vagy Dubrovnikban. Valamiért itt még az amerikai sztárok sem beton-és-üveg palotákat építenek, hanem igyekeznek a megvásárolt régi épületeket a lehető legjobban az eredeti állapotukba visszaállítani. Alig látni még felújítás előtt álló épületet.

A város főtere mellett megtaláljuk a piacot, friss gyümölcsöt veszünk. Nem is kell nekünk turisztikai iroda... Ki tudná jobban, hogy mit érdemes megnézni, mint egy piaci kofa? Megtudjuk, hogy ha a Hvár és Stari Grad városa közötti régi utat választjuk, akkor utunk levendula-mezők között fog vezetni. Nyilvános, látogatható levendula-feldolgozó pedig ugyan nincs, de ha megkeressük valamelyiket, talán megnézhetjük. Hát nem erre számítottunk. Provance-ban egész iparág épült ki a levendula köré. Itt még ez nincs.

Kezd meleg lenni. A kikötőben leülünk a pálmafák alatt az egyik padra és a friss gyümölcsökkel az otthonról hozott szendvicset is elfogyasztjuk. Közben lassan kinyílnak a boltok is. Míg eszünk, eldöntjük, hogy robogót bérlünk, és azzal fedezzük fel a szigetet. De rég is motoroztam utoljára! Béreljünk kettőt, vagy menjünk egyel? Párom kacérkodik a gondolattal, hogy ő külön motorral jöjjön és egészen csalódott, mikor találunk egy kétszemélyeset ugyanannyiért, mint máshol az egyszemélyes robogó. Azért én megkönnyebbülök, végül is így 50%-al sikerült csökkenteni a közveszélyt.

Imbolyogva indulunk el. 20 km/h-val. Mindketten görcsösen kapaszkodunk, míg „száguldunk". Lassan azért megszokjuk a helyzetet, és már körül is tudunk nézni. Brusje felé vesszük az irányt, a „régi" úton, ahogy a kofa-asszony javalta. Megkerüljük a Spanyol Erődöt és hűs pinea erdőn keresztül kaptatunk fel a hegyre. Az út nagyon keskeny, mi éppen elférünk rajta. Csak ne jöjjön semmi szembe! Persze, hogy jön. Sikerül nekünk is úton maradni. Forgalom nemcsak, hogy gyér, hanem szinte nincs is. A városból kiérve már nem is találkozunk autóval sem oda-, sem visszafelé. Biciklis és hozzánk hasonló robogós viszont annál több van. Idősek és fiatalok. Úgy látszik ez a „régi" út átváltozott egyfajta kerékpárúttá. Sajnálom is a bicikliseket, kik mellett elhaladunk. No nem csak azért, mert majd' megszakadnak felfelé menet, hanem mert bizony motorunk eléggé füstöl, és „megillatosítja" a levegőt amerre csak megyünk. Jó lehet kalapáló szívvel, benzingőzt szívni zihálva.

Felérünk a dombtetőre, a fák eltűnnek és elénk tárul a sziget lankás Északi oldala. Velünk átellenben Brács és egyben az egész Dalmát szigetvilág legmagasabb pontja, a Vidova Gora magaslik. Maga Hvár inkább dombos sziget, nincsenek rajta nagy, magas hegycsúcsok. Nem jelenti ez persze azt, hogy ne lennének meredek sziklafalak, szakadékok. Keskeny sziget lévén még a kisebb dombok is gyakran meredeken emelkednek ki a tengerből. Az út pedig szeszéjesen kanyarogva követi a tájat. A sziget gyakorlatilag olyan keskeny, hogy amerre járunk nincs is belseje. Az ember vagy az északi, vagy a déli parton halad.

Kicsit körülnézve észrevesszük, hogy nem véletlenül nincsenek itt fák, de még levendula bokrok is csak mutatóban. Egy, egy üszkös fatörzs jelzi a korábbi tűzvész nyomát. Erre mis is emlékszünk. 1997-ben Brácson nyaraltunk és mindenki arról beszélt, hogy Ég Hvár! A tűz akkora volt, hogy Brács túlsó oldalán is lehetett érezni a füstöt. A tűzvészek gyakoriak Dalmáciában, de Hvár az más. Ott évszázados levendula-mezők vannak! Annak nem szabad elpusztulnia! Hát elképzelem, hogy tud égni a fenyőgyanta, és levendula-olaj együtt. Félelmetes lehetett.