Elhaladunk a leendő, Peljesac félszigetre vezető híd helye mellett. Egyelőre még nem sok látszik az építkezésből. Hát bizony jó lenne, ha már kész lenne, nagyjából 2 óra utat spórolhatnánk vele. Az út, mely egyébként Dubrovnikba vezet, tele van autókkal. Senki nem siet, mindenki tűri a sűrű forgalmat. Magyarok, Szlovákok, Csehek és Lengyelek uralják az utat. Nemcsak a német, osztrák, holland és olasz autók vannak kisebbségben, de a horvátok is.

 Dél felé haladva a Peljesac félsziget egyre közelebb kerül a szárazföldhöz, és a végén öblöt alkot. Ebben az öbölben helyezkedik el Bosznia tengerparti kijárata, egy mindössze 20 km hosszú földsáv, mely Horvátországot kettévágja. Gyakorlatilag a déli (dubrovniki) országrészt nem lehet szárazföldön elérni anélkül, hogy az ember elhagyná Horvátországot. Ezt orvosolja majd, ha elkészül, a Peljesac híd, mely fizikai összeköttetést hoz létre a két országrész között.

Perceken belül elérjük így ismét a bosnyák határt, ahol megint csak egy kézlegyintéssel engednek tovább bennünket. A 20 kilométeres bosnyák tengerpartot Neum városa uralja. Sokan megállnak itt tankolni, mert a benzin olcsóbb, mint Horvátországban. Mi persze nem, mert itt nem tudnám használni MOL-os üzemanyagkártyámat. Kisvártatva ismét határállomás, és mi újra Horvátországban autózunk.

Úristen, Dubrovnik csak 50 km? Ennyire délen vagyunk? Bizony, ahol a Peljesac félsziget eléri a szárazföldet onnan Dubrovnik már kevesebb, mint 50 km. Mielőtt elhagynánk a tengerparti utat és ráfordulnánk a Peljesacra, még megállunk az INA kútnál.

Kilépek az autóból, és rögtön megszédülök. Fejbe vág az, az illatorgia, ami fogad bennünket. Micsoda mámor! A tenger látványán kívül erre vágytam egész évben. Kóstolgatjuk, ízlelgetjük, próbáljuk elkülöníteni elemeit. Sós tengeri levegő, fenyő gyanta, rozmaring, levendula, curry bush (mi lehet az magyarul?) és még ki tudja mi még... Ha én ezt az illatot be tudnám dobozolni, és piacra dobni, meggazdagodnék belőle, az biztos. A levegő izzik a nyári melegben, a kabócák majd' elnyomják az úton haladó autók zaját. Borsózik a hátam a gyönyörűségtől. Na, most már én is nyaralok.

A Peljesac félsziget mintegy 70 km-re nyúlik be a tengerbe, gyakorlatilag egészen Korcsula szigetéig. Már csak ezen kell végigmenni a kompig, mely átvisz majd bennünket Korcsulára. A félsziget bejáratát Ston vára őrzi. Ez a Ragúzai Köztársasághoz tartozó erődítmény uralta évszázadokon át a vidéket. A meredek hegyre felkúszó várfalat most újítják fel, de már látogatható. Csak legyen, aki megmássza. Különösen ilyen melegben.

A félsziget kanyargós útjai szőlőültetvények között vezetnek. Ez Horvátország egyik leghíresebb borvidéke. Itt készül a Dingac. Az út a félsziget hol egyik, hol másik oldalán vezet. Hol a Plocei részt és a Boszniai tengerpartot látjuk (ahonnan mi is jöttünk), hol pedig a nyílt tengert és Mljetet dél felé. Meredeken kaptat fel az út, álmos településeket hagyunk a hátunk mögött, most éppen a félsziget belsejében, magas hegyek között kanyargunk. Keskeny a félsziget, de annál magasabbak a hegyek rajta. Legmagasabb csúcsa a Sveti Ilija (Szent Illés) 961 m magas. Mi éppen arra tartunk. A hegygerincen halad az út, amikor ismét megpillantjuk a tengert. Szakadék tátong alattunk, az út itt is párkányként követi a szikla szűk íveit. A hasadékból kiérve kitárul előttünk a tenger több száz méterrel alattunk. A látvány olyan, hogy az ember levegőt is elfelejt venni. Ah, nézd ezt! Szemben velünk Korcsula szigete nyúlik el elegánsan, fenyveseinek sötétzöld színét kiemeli a tenger mély-kékje. A tengerszorost pedig tucatnyi kicsiny sziget ékszerezi fel. Hát ezt kár lett volna kihagyni egy rövidebb út kedvéért! Szerencsére az utolsó nagy kanyar után kiépítettek egy pihenőt, kilátót. Az, hogy megálljunk-e, nem is kérdés. Legfeljebb lekéssük a kompot. Majd megyünk a következővel.

Nem győzünk fényképeket készíteni, bár tudjuk, egyik sem fogja visszaadni a látványt. Sok szép helyet ismerek Dalmáciában, de ez biztosan a legszebbek között van. Lassan csorgunk, ereszkedünk lefelé a hatalmas hegy oldalában: Előttünk, alattunk Orebics, egy igazi mediterrán oázis. Innen jár át a komp Korcsulára. A kikötőbe éppen két komp indulása közötti időben érkezünk, így van fél óránk az indulásig. Ha már a benzinkútnál úgy éreztem, hogy nyaralok, itt már eszembe sem jut más. Emberek fürdenek a tengerben, motorcsónakok szántják a vizet, a pálmafákkal szegélyezett parton helyiek és turisták hűsölnek az árnyékban. Mi sem álljuk meg, hogy lerúgjuk a cipőt és bemártsuk lábunkat a bársonyosan meleg vízbe. Hamar szép kis kocsisor alakul ki a kompra várakozókból. Látszik már, nem lesz üres a komp. A csak most érkezők izgulhatnak, hogy felférnek-e a következőre. Ha nem, az se nagy baj, egy óra múlva jön a következő, és a menetidő csak 15 perc.

A kompra szállva gyorsan otthagyjuk az autót, és sietünk fel a fedélzetre. Nem akarunk kihagyni egy percet sem a rövid hajóútból. A víz felől nézve is nagyon csinos, majdhogynem előkelő Orebic, a hajdani hajóskapitányok városa. Fontosságát a felette tornyosuló Sveti Ilija kopár csúcsa csak kihangsúlyozza. De a másik oldalon már közeledik is a sziget. A mi Szigetünk! Egyre jobban kivehető Korcsula városa és erődítménye. Valóban hasonlít Dubrovnikhoz! Mit lehet ennél többet mondani? Ez az egyik legszebb város Dalmáciában.

Végre kikötünk, most már a szigeten vagyunk. Az apartman innen már csak 35 km. Karcsú ciprusok vagy sűrű fenyőerdők borítják a tájat mindenfelé. A sziget eredeti nevét a görög telepesek adták: Korkyra Melaina, azaz fekete Korfu, utalva a szigetet borító sűrű fenyőerdőkre. A sziget a mai napig a legzöldebb sziget Dalmáciában, Mljet után. Itt is jól karbantartott, sőt, sok újonnan épített út fogad bennünket. Élvezet autózni a szerpentineken, nincs nagy forgalom, a táj meg lenyűgöző. 40 percnyi "joyride" után érkezünk a nyaralóhoz. Hát megvagy Villa Adriatica! A ház mellett leparkolunk, és elcsigázva nyújtózkodunk a parkolóban. Itt is ugyanaz az illatfelhő fogad bennünket. Nem lehet betelni vele. A Villa méltóságteljesen, magányosan áll a parton, gyönyörű környezetben. Hát azt hiszem, itt nem lehet kifogásunk. Az apartman "behűtve" vár bennünket. Gyorsan átöltözünk, és már szaladunk is a lépcsőn le a vízbe fürödni. Majd később kipakolunk. Az ráér.