Hatodik rész

Kilenc óra tájban indulunk tovább. Irány a tengerpart! A Neretva völgye egyre jobban kiszélesedik, a folyó szétterül, később ágakra bomlik. Az út mentén mindenhol gyümölcsösök zöldellnek, és az út menti bódékban mindig az évszaknak megfelelő gyümölcsöt árulják. Februárban például frissen szedett narancsot, április táján cseresznyét, ilyenkor pedig zamatos barackot, szilvát és dinnyét lehet kapni. Természetesen, mint mindenütt Boszniában, itt is árulnak házi mézet, lekvárt és pálinkát (rakiját). A többi standon pedig rézedényeket és állatbőröket, szőrmét kínálnak. Boszniát írok, pedig ez a déli, mosztári régió már Hercegovina.

Ezen az utolsó szakaszon is van még érdekesség, hiszen az út egy UNESCO világörökség mellett halad el. Pocitelj városka igazi Ottomán török atmoszférát sugároz. Ezt is meg kell majd néznünk egyszer.

Innen már hamar elérjük a horvát határt Metkovicsnál. Bosznián keresztüli utazás mindig kiváltképp érdekes, hiszen összesen ötször lépjük majd át a határt. Ezzel azonban nincsen gond, mert a magyar rendszámú autókat gyakorlatilag egy legyintéssel továbbengedik. Ez a horvát határátkelőhely is inkább csak vicc. Két konténer van letéve az út két oldalára. Az egyikben a horvátok, a másik, ellenkező irányban a bosnyákok (akik maguk is valószínűleg horvát nemzetiségűek) ellenőrzik a belépőket. Meg lehetne spórolni két határátkelést, ha valaki úgy döntene, hogy letér a főútról, és még Bosznián belül elfordul Neum felé, hogy ott érje el a tengert. Egyszer én is megpróbáltam. Nos az is másfél-két órai többlet időmbe került. Számomra szinte elképzelhetetlen volt, hogy Bosznia egyetlen tengeri kijáratát, üdülőterületét nem lehet normális úton elérni anélkül, hogy az ember az országot elhagyná, és Horvátország felé kerüljön. Pedig így van. A bosnyák út gyakorlatilag egy egy-másfél sávos aszfaltcsík. Olyan, mintha valahol egy magyarországi szőlőhegyen, dűlőben járna az ember. Amikor arra jártam, még rendőrök is igazoltattak, és gondolom, valami csempészárut kerestek nálam. Nem hitték el, hogy épelméjű turista erre tévedhet. Lehet, igazuk volt. Mármint az épelméjűséget illetve.

Horvát területen a Neretva igazi delta-torkolattá szélesedik, és a sziklás, vízhiányos Dalmáciában oázist alkot. Mindenfelé mediterrán gyümölcsligetek és fóliasátrak. A folyó szépen feltöltötte hordalékával a kopár hegyek közötti jelentős kiterjedésű területet, termékennyé varázsolva azt. Némely hegy szigetként áll ki a vizes, lápos környezetből. A Neretva főmedre Plocénál torkollik a tengerbe türkiz színével megfestve azt.

Ploce Horvátország egyik legnagyobb kikötője, mely főképp Boszniát szolgálja ki. Innen indul komp a Peljesac félszigetre is (Tripanjba), mellyel vagy 150 km hosszú kerülőt lehetne levágni. Nekünk most sem kell az egyszerűbb megoldás, és a tengerparti útra (Magisztrál) kiérve nem Ploce, hanem dél felé fordulunk.

Mikor, mikor, mikor érünk máááárr odaaaaa! Ezt minden szülő gyakran hallja. Hallották ezt a szüleim is annak idején éppen eleget. Ezért kitalálták, hogy aki előbb látja meg a tengert, az valami jutalmat kap. Nyújtogattuk is a nyakunkat rendesen. Na, na majd a következő hegy mögött, na most mindjárt, ha felérünk a domb tetejére, majd onnan. Nem, akkor talán majd most... Hát előfordult, hogy túl korán kezdték ezt a játékot, hiszen még ők sem ismerhették pontosan az utat. Mire végre tényleg megláttuk a tengert, már ki a fenét érdekelt!

Tanulva ebből, én csak a Neretvát elhagyva dobtam be a versenyzés lehetőségét. Lányomat nem kellett bíztatni, én meg tudtam, hogy már tényleg csak néhány kanyar és felcsillan az a gyönyörű kékség. És valóban. Mindannyiunk szíve megdobbant a várva várt látvány elénktárulásakor. Ebbe nem lehet nem beleszeretni. Ezt nem lehet eleget nézni. Ez után nem lehet eleget vágyakozni. Aki egyszer látta, az nem tud többé szabadulni tőle. Az Adria gyönyörű! A giccses látványt ezerszer leírták. Hófehér sziklák, mélyzöld örökzöldek, és az a kékség, az a leírhatatlan kékség. Lányom ujjong, kisfiunk pedig néz kicsit rémülten, nem érti miért az a nagy sivalkodás. Apa, apa megérkeztünk! Mehetünk fürödni, felvehetem a fürdőruhámat? Ki akaaarok szááállni!!! Hát igen, ez a hátulütője a kitalált játéknak. Na most hogy csillapítsuk le, ha már sikerült így felcsigázni? Hát megbeszéljük, hogy mi mindent fogunk majd csinálni, ha odaérünk. Ezzel el is tereltük a figyelmét.